Ki dobtam őt a facebook ismerőseim közül. Pedig a férje nagyon is kedves volt. Az autóban történt, miután megérkeztünk a hosszú 5 órás út után, éjfélkor az irodához. Kolléganők voltunk, viszont én már nem dolgozok ennél a cégnél. Történt ebben a cégben pár furcsaság.
Tehát az autóban, amely egy nagyobb autó volt, hogy 6 személy kenyelmesen elférjen benne, én ültem leghátul, a harmadik ülésen. Hátul már csak a cuccaink voltak, amelyeket a konferenciáról hoztunk magunkkal. Katalin az első ülésről megkért, hogy halásszak ki neki valamit a holmija közül:
- Hátul, ahol a fekete táska van, ott van alatta egy fehét táska, és azt az egészet, kérlek add ide nekem.
Sötét volt, hátra fordultam, amennyit a biztosnági öv megenged. A másik kettő kolléganő kuncogott valamin miközben én megpróbáltam megtalálni amit kérnek tolem.
- Ez úgy néz ki a fekete táska, itt valami cipő,... kezdtem körül írni a helyzetet. Erre a második sorban ülő Martina beszól nagy hangon röhögve:
- Mondd el neki inkább szlovákul, lehet hogy nem érti. Ha ha ha. Hogy is van szlovákul? "Taske"? Ha ha ha. "V taska?" és nevet magának, hogy milyen jó kis viccet mondott, az én számlámra. Ekkor már elegem lett belőle, hogy állandóan ez a liba beszólogat nekem. Mit képzel magáról? Megmerevedtem, lefagytam....
Egy másodpercben visszagondoltam arra ami idáig már történt. Például amikor dolgoztam a hotelszobában és zuhanyozni akartam menni, de megjelent ő. Előre engedtem, mert tudtam hogy siet, és ő ott az első szeretne lenni, mert ő az event-koordinator. Aztán beszólt nekem, hogy mit csináltam itt 2 óráig? Miért nem zuhanyoztam már le! Nem szóltam semmit.
Vagy amikor kérdeztem tőle mit tudnák neki segíteni, de csak grimaszkodott és nem mondott semmit. Aztán csak a nevemet hallom, hogy hol vagyok. De ha nem mondja mit akar, akkor honnan tudjam mit akar?
Vagy amikor az első este ültünk a vacsoránál és gondoltam megkérdezem mi a terv, hogyan fog kinézni a következő 3 napos konferencia. Mikor kezdünk mi, a rendezők, mi a teendő, mert én még nem voltam ilyen akción és nem tudom a csapat hogyan működik, mi a flow stb. Erre azt mondja:
- Neked már 6-kor késznek kell lenned.- és gúnyosan mosolyog rám. Megkérdeztem még egyzser komolysággal, hogy vegye észre valóban komunikálni szeretnék. Erre ugyanazt a gúnyos választ kaptam. Ekkor sem szóltam semmit.
De itt az autóban, már tényleg elegem lett. 3 napot húztam, mindennap éjfélig, halgattam a beszólásokat, a lába az arcomban volt este, nem intézett nekünk normális szobát, ahogyan igérte, hajnali fél kettőkor a haját szárította,..kialvatlan voltam és elegem volt. Mindennek a tetejében anyukám othol beteg, és semmi kedvem sem volt itt lenni, és azt is tudom hogy a konferencia után jár le a 3 hónapos próbáidőm, és mivel tudom hogy nincs semmi a tervben a következő 3/4 évre ezért valószínüleg a munkámnak annyi ennél a cégnél. Tehát a motivációmmal küzdve, próbálom a maximumot kihozni a dologból, de ekkor már elegem lett.
Rá néztem, és megszólaltam:
- És te a magyaron kívül, tudsz más nyelvet is?
Erre iszonyat csönd lett. Megdermedt a levegő. Láttam ahogy kijózanodik az eufóriájából. Mert az jól esett neki amíg a másikat a földbe döngöli, de amikor vissza szól neki a 158 cm-es kiscsaj, az már milyen? Mert ugye ő más nyelvet nem beszél. Az angolt úgy ahogy kipötyögi, de abban is én segítettem neki szó nélkül, mert se a szavakat nem tudja, se azt hogy mit hogy kell írni. Például amikor sms-t írt. És a munkában mindenki tudja, hogy mindent ami angolul van, átküld a Deniszának, az meg olyan kedves lány, hogy megcsinálja helyette az angol dolgokat. Megírja neki az e-mail, megfogalmazza az sms-t, stb...
Elegem volt már, mit csináltam én ennek a nőnek, aki majdnem negyven, hogy úgy viselkedik, mintha a megalázásból nyerne energiát!
Aztán a Katalin közbe szólt és kedvesen próbálta menteni a helyzetet:
- Hisz tud angolul.
Erre senki nem mondott semmit. Tudtuk amit tudtunk. Közben megérkeztünk az irodához. Az autóban még a Martina megkérdezte a söfőrt, hogy akkor haza e dobját őtet. Kihangsúlyozva, hogy őt! Tegyem hozzá én fél úton lakom hozzá, de engem meg sem említ. Pedig tudja. Amikor megálltunk az autóval, megkérdeztem hogy akkor hogyan lesz a haza menetellel. Gondoltam hívhatnánk taxit, eleve a söfőrnek még 1 órát kell vezetnie a másik városig ahol Katalinnal laknak. Amennyiben pedig taxit kell hívni, az nem fog menni éjfél tájt olyan gyorsan, kell wifi az irodából, plussz a cég költségére két taxit felesleges lenne hívni.
Erre nekem ált kiabálni:
- Hívj magadnak taxit, nem is kell itt lenned. Vagy olyan ügyetlen vagy, hogy nem tudsz magadnak taxit hívni, ne legyél már ilyen kisgyerek. Nugodtan mehetsz, nem kell itt lenned.
Nem mondtam semmit és maradtam. Kiszedtem a dolgaimat, és vártam. Nem akartam vele veszekedni, aztán Katalin megszólalt:
- Szerintem már mindenkinek elege van, és fáradtak vagyunk.
Aztán segitettem nekik a cuccokat felvinni az irodába, és megkerestem Petra füleit. Elmeséltem neki, hogy szerintem hülyeség ez az egész, mert Martina felkapta a vizet, és mi egy irányba lakunk, ezért kérdeztem a dolgot. Nem szeretnék a cégnek többlet költséget okozni, ezért gondoltam, hogy Martinával jobb lenne közös taxival menni.
Az egésznek úgy lett vége, hogy amikor végül visszamentünk az autóhoz, Petra elmondta a söfőrnek hogy ha Martinát viszik akkor engem is vigyenek, mert fél úton lakom hozzá, és útközben van. Az autóban a Martina próbált normális lenni, de az csak színjáték volt. Ez a nő egy színjáték. Végül kitetettem magam a buszmegállón, onnét meg 10 perc gyalog haza.
...
Fura hogy ez a dolog még mindig forr bennem. Annyira rosszul esett. De nem csak ez. Voltak ott érdekes dolgok. Például hogy az egész csapatból (összesen 6 ember) csak én voltam beoltva. Erről sokszor ment a téma. Amikor Csehországba mentünk, akkor ők nem akarták magukat tesztelni. Petrán kívül hamisított tesztjük volt. Haza felé meg nem akartak a határon bejelentkezni. Ezért is keringtünk olyan sokat Brno után. Az egész úton annyira féltek attól, hogy mi lesz a határon. De a mobiljukat így is lemerítették, hogy ha ha ha, úgy sem tudunk így bejelentkezni. Mert azután 2 hétre karanténban kellene lenniük. A legjobban Martina vitte ebben a szót. Aztán rosszul tértünk el az úton, vissza tértünk Prága felé, majd rosszul tértünk el ismét, és Szlovákiába menet, végül osztrákon keresztül jöttünk. Ezért tartott olyan sokáig. Szerencséjük volt, a kis határon nem volt senki, tehát átszöktünk vissza az országunkba.
Ebédjegyek. Ez is furi volt. Két hónap után már a főnöknőnél is rákérdeztem, hogy is van ez. Martina csak húzta a száját, hogy majd rendel. A főnöknő meg azt írta whatsupon:
- Az eddigi ebédjegyeidet kifizetem a fizetésedben, de csak azokért a napokért jár ebédjegy, amikor bent voltál az irodában. Home office napokért nem jár beédjegy.
Ez nagyon meglepett. Szóval amikor home office vagyok akkor nem kell ennem. Úgy tudtam, és mitán utána néztem, meg is győződtem róla, hogy ez így nem helyes. Nem szóltam akkor neki semmit, mert nem akartam vissza feleselni, és vártam egy normális pillanatot amikor esetleg beszélhetnénk. Plussz féltem hogy vissza tartja a fizetésemet, amely már így is késik. A kifogás az volt, hogy a könyvelő elment szabadságra pont akkor, amikor a fizetést kell küldeni. Hú,de eredeti.
Szóval egy ilyen cégnél dolgoztam. Semmi betanulási idő, csak rögtön csinálj mindent 100%-osan. Nem kell nekem már az ilyen. Érett nő vagyok, ilyen suttyó cégeket már megéltem, pár év és én is negyven leszek. Annyit dolgoztam, hogy a seggem fájt a széktől, és minden energiámat a munkába tettem bele Végül meg megkapom, hogy nem értem a nyelvet amit beszélnek. 4 nyevlen beszélek, sosem kritizálnák senkit, aki idegen nyelven beszél. Elfogadom az embereket, és próbálok segíteni nekik. Lehet túl kedves vagyok, kihasználtak már párszor. Tudom jól, hogy oda kell figyelnem erre. Azt tanultam most ebből a 3 hónapból, hogy nagyobb nemzetközi cégben szeretnék dolgozni, ahol nem akarják rögtön kifacsarni az embert és aztán eldobni. Ahol értékelik az ember sokoldalúságát és ahol a fizetés időben jár. Ahol az irodában ki lehet nyitni az ablakot és ahol nincs xenofóbiás környezet.
Mellesleg miért kibernetikai biztonság? Mert a konferencia témája ez, amelyet rendeztünk. Nagy cégekből jöttek CEO-k, CISO-k,bankokból, telco-ból, és a belépés drága volt a combo jegy 1000€, plussz te fizeted a szállásodat és a parkolást is. Valaki azt hinné, hogy ha ilyen nagy minőségű drága event-et gyártanak, akkor ott minden jó és magas minőségű. Hát nem. Sajnos mindenhol vannak parasztok.
Megj. A történetben szlovákul beszéltunk, és a magyarságomra szólt be a kolléganő. Viszont megcseréltem, hogy legyen értelme, mivel magyarul meséltem el.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára