Elhagyás

Nincs rosszabb annál, mikor az embert levegőnek nézik.
Az igazi férfi megadja a dolgoknak a módját! Döntését megosztja azzal, akit érint. Mindezt azért, mert tudja, hogy semmi nincs következmény nélkül, és ha most úgyis tűnik, hogy másokat bánt meg, valójában saját magát bántja azzal, ha nem adja meg a dolgoknak a módját.
Az igazi nő elfogadja mások döntését, megértő és képes szeretettel vissza nézni a szép eggyütt töltött időkre.

A dolgok maguk módja szerint történnek:
az eső esik ha esnie kell, ugyanúgy a könny is elhagyja szemem, ha el kell hagynia.
mert a fájdalomnak ki kell fájnia,
a bánatnak el kell múlnia,
az igazságnak meg kell lennie.
Mindennek meg van a maga szerepe,
minden, minden tökéletes.

A sok kérdés ideje

Eljött az, amit a minap emlegettél.
"Túl sok a kérdés?"- kérdezted.
Nem értettem.

Magamban keresgéltem míg te távolodtál.
Magamat emésztgettem, míg te dolgoztál.
Egymagamban sírtam, mikor te nem írtál.

Most már értem:
Mi történik velűnk?
Mi alakult rosszul?
Mit csináltam rosszul?

Miért érzem azt hogy kerűlsz engem?
Miért fáj az, ha nem vagy velem?
Miért alakult ez így?

Miért van vége mielőtt elkezdődhetne,
miért billent ki minden a rossz irányba
és miért nem próbálod meg vissza tenni.

Lehet álmodozó vagyok
Lehet én is bohóc vagyok,
Lehet bele halok ebbe egy kicsit ismét,
csak azért mert közel engedtelek.

Pandora doboza

Mintha kinyílt volna Pandóra doboza...
ilyedség és félelem a realitás varázsától... ,
melynek jövőbeli lefolyását senki sem tudja.
Senki sem érti.
Senki sem érti.
Ó, senki sem érti!

Emlékezz arra, ami már volt!
Keresd a jeleket, mert az ördög a részletekben rejlik.
S hiába bízol a kivételben, hiába reménykedsz:
minden egy reakció, előző döntésed válasza.

Semmi sincs izolálva, semmi sem pottyanik csak úgy az égből!

Vol itt Ő: a Bohóc, kinek szeme sötét és fekete, ígérete sör ízű,
majd másnaposan bűzlő szennyes ruha,
ki megmutatta mi a romantika és a mentális kapocs,
de elvitte ideálod meszire, és ott, a temető falai mögött,
véghezvitte ördög a tervét.

Volt itt Ő: az Utazó, kinek szája csókra állt s a széllel partizállt,
mely szoknyámba kapkodva csiklandozta combomon a harisnyát.
Szabadon szállt és korcsolyázott a kép és szöveg alkonyán.
Karácsonyi zenét hallgatva nyáron, ott a padon,
hová kormorán már alig jár.

Volt itt Ő: a Gyerek, kinek érintése forró lávává tette testem,
de mielött az álom kezdődött volna, buszra szált s átszelte a tengert.
Anygalok táncoltak vízzel teli bazénok körül, mikőzben vele
más tervek voltak, s a gulyás elfogyasztása után
eljegyezte a hurkot a saját nyakán.

S most van itt Ő: a Másik fél, kinek válla fölött nem látja Brida a csillogó fényt.
Keresi kutatja miféle 1-es ez, de minél lejebb siet, annál jobban megijed.
 Megérdemelt őszinteség, önmagam tükorképe, veszélyes logika és kvantumfizika.
Senki sem tudja hová pottyan a hátra dobott labda.
Senki sem tudja.
Senki sem tudja.
Ó, senki sem tudja!

Kétely

Valyon mitől?
nem tudom...
Saját magamtól...
vagy a fáradt naptól...
de leestem.
Építettem egy várat magamnak valahol a tengerparton
s jött ez a hullám...
Belepett s letepert, én pedig alatta maradtam
és nem tudok ezzel csinálni semmit.
Egyik kezével fogja a bal kezem.
Kár a szóért, kár a kérdésért, kár mindenért mert úgyse úgyse úgyse!
Minek etetem magam hamis dolgokkal
Minek minek minek?
Figyelek de minden amit idáig tanultam valahogy...
valahogy megijeszt.
Csak állok a félhomályban, ott a zsinagóga elött s az ajtó csukva.
Megcsókolsz és közben skunk anasie szól..mi van ha ez baljós jel?
Megőrülok a jelektől, semmiben nem bízom mindent ki lehet forgatni és mindent meg lehet magyarázni...
azt hiszem megijedtem.
Szeretném azt hinni hogy most ez nem fog fájni,
de mivan ha igen?
Mivan ha?
Mivan ha?

Tudom...
megint hülyeségeken gondolkozom...

Milyen jó ez!

Csak úgy vagyunk és sehova sem sietünk.
Milyen jó ez!
Átjössz teára, beszélgetünk és kártyázunk.
Milyen jó ez!
Fekszel a vánkoson ami a lábamon van.
Milyen jó ez!

Este érdeklődsz hogy milyen volt a napom,
reggel meg az smsed az első ami felébreszt.

Ha majd mellettem ébredsz fel reggel...
Milyen jó lesz!
Megfogod a kezem az utcán...
Milyen jó lesz!
Átölelsz, és a fülembe súgsz valamit...
Milyen jó lesz!

Tudni hogy biztonságban vagyok melletted,
és örülni annak hogy valaki őszintén szeret.

Egész és a fél- elem

Ha veled vagyok, egész vagyok.
Ha nem vagy velem, fél vagyok.
Igyekezek nem félni attól mi lesz,
ha ez mégsem jön össze,
és nélküled maradok.

Nem kéne így gondolkozni
de azok után, a sok félelem...

Nem maradt más belőllem,
csak egy fél elem.