Igenis akarom! Akarom a sajàt happy endemet.
Amikor a nem helyett
az igenek születnek meg,
és az akarás igazábol nem akarás, mert mindegy
hogy mit akarunk, az van
amit megirt a sors..
happy endet.
Igenis van happy endem!
Életem közepén, mert a mesékben sem
mutatják mi lesz az után,
csak tudjuk hogy a Jó úton van minden
és mindenki.
Mindenki.
Te és én.
Vagy egesz életemben vissza tér majd
az emlékunk? Az emléked? A fájdalom?
Vajon nem lenne más dalom,
csak szenvedés és konnyek
azután ami lehetett volna,
amit mar nem is értek
bár még ma is érték.
Elveszett
a happy endem…
pedig tudom hogy én vagyok a fòszereplò,
zöld tavaszi mezön…
kezedet fogva, bele bújva illatodba,
megállítva az idöt, csak úgy vagyunk,
mint akinek semmi dolga.
Szeretted e már annyira a holdat?
Mint akkor a pozsonyi utcán
ahol ott maradt a befejezetlen mondat…
https://m.youtube.com/watch?v=UFFVbpDDWws
