Ismeretlen kezekben elgyengülve és biztosan
érzem magamat és mindent ami korulvesz,
arcodat nem látom
hiába kívánom
hogy befelé jövet hozdd magaddal az újságot
a kapuból...
Kívántam magamnak egy motorost,
de nem te űltél a motoron
ami tegnap megállt melettem...
Úgy látszik a sors oda hozza
hozzám és hozzád
amit szeretnénk, amit álmodunk,
de nem úgy konkrétan ahogyan mi azt elképzeljuk,
nem tudunk mindent,
és nem is tudhatunk
az jön mindig
amiből választhatunk.
Az idő barát.
