Mintha kinyílt volna Pandóra doboza...
ilyedség és félelem a realitás varázsától... ,
melynek jövőbeli lefolyását senki sem tudja.
Senki sem érti.
Senki sem érti.
Ó, senki sem érti!
Emlékezz arra, ami már volt!
Keresd a jeleket, mert az ördög a részletekben rejlik.
S hiába bízol a kivételben, hiába reménykedsz:
minden egy reakció, előző döntésed válasza.
Semmi sincs izolálva, semmi sem pottyanik csak úgy az égből!
Vol itt Ő: a Bohóc, kinek szeme sötét és fekete, ígérete sör ízű,
majd másnaposan bűzlő szennyes ruha,
ki megmutatta mi a romantika és a mentális kapocs,
de elvitte ideálod meszire, és ott, a temető falai mögött,
véghezvitte ördög a tervét.
Volt itt Ő: az Utazó, kinek szája csókra állt s a széllel partizállt,
mely szoknyámba kapkodva csiklandozta combomon a harisnyát.
Szabadon szállt és korcsolyázott a kép és szöveg alkonyán.
Karácsonyi zenét hallgatva nyáron, ott a padon,
hová kormorán már alig jár.
Volt itt Ő: a Gyerek, kinek érintése forró lávává tette testem,
de mielött az álom kezdődött volna, buszra szált s átszelte a tengert.
Anygalok táncoltak vízzel teli bazénok körül, mikőzben vele
más tervek voltak, s a gulyás elfogyasztása után
eljegyezte a hurkot a saját nyakán.
S most van itt Ő: a Másik fél, kinek válla fölött nem látja Brida a csillogó fényt.
Keresi kutatja miféle 1-es ez, de minél lejebb siet, annál jobban megijed.
Megérdemelt őszinteség, önmagam tükorképe, veszélyes logika és kvantumfizika.
Senki sem tudja hová pottyan a hátra dobott labda.
Senki sem tudja.
Senki sem tudja.
Ó, senki sem tudja!
