Vízió

A gordonkán végig futnak az újjak
távol minden ismeretlen ismerőstől,
karikásan néző szemektől
egyenesre nyírt igazgatói hajtól és álszent karfioltól
távol és mégis a mellettem lévő ures helyen
ott ahol a mobilomat felejtettem.

Tíz centivel a föld biztonsága felett
térdekkel, melyek szeretik a mintás harisnyát
és a bókokat
emlékekkel az őszi napfordulóra és vágyakkal a tavaszira.

Ott, melettem
fogsz még ülni velem...