Horgolt örömökben veszik a sós ölelés
két kezembe takart szemem
nem lát
de
majd csak át megy a nátha
majd csak elmúlik a menzesz
mikor minden sósrudacska elfogy
és végre lesz vibrátorom
tavasszal
kibújik a bimbó
és elolvad a fehér ló.
II.
Saját utam lyukas körében tekeregve
meg meg állva
fut az idő és piroslik a féklámpa
de mégis inkáb tovább hajt a drága
hogy ne lássam a bohóc titkos orrát
festett szemét, ahogyan a melleimet nézi.
Horgolt szívén könnyen átrág a szú
macskák basznak az ablak alatt
és tőkéletes a telihold.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára