Happy end

Igenis akarom! Akarom a sajàt happy endemet.

Amikor a nem helyett

az igenek születnek meg, 

és az akarás igazábol nem akarás, mert mindegy

hogy mit akarunk, az van 

amit megirt a sors..

happy endet. 

Igenis van happy endem!

Életem közepén, mert a mesékben sem

mutatják mi lesz az után,

csak tudjuk hogy a Jó úton van minden

és mindenki.

Mindenki. 

Te és én. 

Vagy egesz életemben vissza tér majd

az emlékunk? Az emléked? A fájdalom? 

Vajon nem lenne más dalom,

csak szenvedés és konnyek

azután ami lehetett volna,

amit mar nem is értek

bár még ma is érték.

Elveszett

a happy endem…

pedig tudom hogy én vagyok a fòszereplò,

zöld tavaszi mezön…

kezedet fogva, bele bújva illatodba, 

megállítva az idöt, csak úgy vagyunk, 

mint akinek semmi dolga. 

Szeretted e már annyira a holdat?

Mint akkor a pozsonyi utcán

ahol ott maradt a befejezetlen mondat…

https://m.youtube.com/watch?v=UFFVbpDDWws

Bratislavská piča

Stala sa zo mňa Bratislavská piča. 

Nebolo na dnešnom ráne nič zvláštne. Slnovrat, maľovanie mandaly v noci,  búrka a správa na whatsupe, ktorá nedorazila. Neznášam keď mu zaprajem dobrú noc a na oplátku príde len prázdny display. Display ktorý tam je vždy, display ktorý poznám. 

Nevedela som čo na seba, ale mala som včera overal vymyslený, keď už je vonku pocitovo asi 60 stupňov. Dala som si aj nové náušnice- červené, a keď už sme pri tom, tak červený rúž. Make up už dávno nenosín a obočie tiež nemám vytrhané na 100% ale som žena a vyžarujem seba.

Odvaha?

Kráčam si na zastávku MHD a čakám na svoj spoj. Príde jeden, ale sme sa minule rozkamarátili lebo ma vyloží príliš ďaleko, tak sa učím trpezlivosti a čakám ďalej. Veď vždy príde niečo...a prišlo. 

Na poslednú chvíľu nastupovala aj mníška, spýtala sa či to ide na Maximiliána Hela a ja som tam len tak stála a pozorovala ráno. Cítila nikotín asi z kože chlapca, ktorý sedel podo mnou, kde som stála. Smrdelo to, ale nešla som inam. 

Na Maximiliána Hela ľudia ako ovce idú vstupovať, vlna ma skoro unáša, priľahnem sa k tyči, ktorú držím a sledujem okolie. Nastupuje pán s divnou brašnou, kupuje si lístok. Pozriem doprava, nastupuje ďalší čo nevyzerá priateľsky. Viem to.  Ten čo stojí meter vedľa mňa otvorí ústa. Viem to. 

"Dobré ráno, kontrola cestovných lístkov".

Nemusela som ho dopočúvať, aby som to vedela. Ľavá ruka už bola natiahnutá vo vrecku v bunde. Bez mihnutia oka som strčila neoznačený lístok do stroja, urobilo to "cikk cikk" a stála som tam ďalej. Pozorovala som ráno. Nerozmýšľala som. Dialo sa to vo flow života, ktoré som neriadila ja, ale moje vyššie ja. 

Pristúpil ku mne revízor,  nepríjemne a hlasno sa opýtal:

- Slečna, kedy ste si označili ten lístok?

Skoro bez hlasu odpovedám: - Teraz.

Hrozivo a agresívne ma vyzve: - Nabudúce si ho označíte hneď pri vstupe zo zastávky!

Ešte s menej hlasom odpovedám po tichu: Dobre.

Nebolo mi to vtipné, ale potom mi začalo byť srdce a krv mi doniesla informáciu do mozgu. Ja som to naozaj spravila! On to videl. Ja som to naozaj stihla. Meter od neho.

(pred asi 3 mesiacmi)

Idem si k zastávke po robote, rozmýšľam čí budú revízori. V ruke držím lístok, bojím sa. Nechcem sa báť. Tak veľa strachu je vo mne čo ani moje nie je. Nechcem sa báť. Intuícia, spíš? Ako som na tom? Vnímam svet okolo seba? Viem ešte cítiť to čo sa mysľou vysvetliť nedá?

Nastúpim do busu a vzdávam to, hneď si cvaknem lístok, nechcem sa báť. Len 2 zastávky. 1 €. Nechcem sa báť .Intuícia si tam niekde? Ak tam si, ukáž mi že si so mnou. Chcem ťa počúvať. Budem po ľuďoch pozerať, budem si ťa všímať,...ukáž sa mi. 

(teraz)

Nie je to na chválenie sa. Od zajtra mám peňaženku vystlanú polhodinovými lístkami a cvakám ich. Nechcem nikoho hnevať ani provokovať. Ale stálo to za to. Vedieť že som celistvá. Vedieť že mám intuíciu. Vedieť že som toho schopná. Vedieť že som schopná nebáť sa a konať. Bez rozmýšľania. 

Lebo keď chcem,...

tak viem byť aj Bratislavská piča.

"And what i do is what i feel

And what i feel is where i have to go,..

And what i say is what i know

And what i know is what my senses say

And what my senses say is this

That where I´m scared to go is bliss..."

Értelmetlenség

Ha már úgysincs itt értelme semminek,

és ezzel harcolni nem kell s nem szabad,

el kell engedni mint a zsebkendőt a szélben,

had szálljon..messzire..

Miért nem engedjük el magunkat is ugyanígy?

Mert nem vagyok zsebkendő?

És ha az vagyok?

Nem mindegy hogy mi vagyok?

Hisz ennek sincs értelme hogy mi vagyok.

Annak sincs értelme, hogy miért vagyok itt.

Annak sem hogy van e Isten, vagy hogy élek e vagy halok.

Minden minden olyan értelmetlen.

Ki találta ki a logikát??

Az biztos nem olvasta a kisbetűs részt.

De akkor legyen legalább színes!

Legyen legalább hangos! Világos!

Legyen vizes, édes, meleg, ölelős, érezzem hogy vagyok,...

ha már úgysincs értelme sem a múltnak sem a jövőnek.

Miért pont itt vagyok:

Miért pont most vagyok?

Fiatal vagyok vagy öreg- nincs sok értelme.

Szeretsz vagy nem szeretsz...

Szorongás.

Félelem.

Bezárkózás.

Egyedül.

Értelmetlen.

Értelmetlen.

Az egész életben nincs egy valami aminek értelme lenne.

Érzem ahogy az ujjam a billentyűhöz ér, 

a tompa fény világít, 

szól a Dire Straits, 

mozgatom a nyakam a ritmusra, és azt hiszem fáznak az ujjaim. 

Éhes nem vagyok, előbb ettem egy pudingot. 

Sötét van kint. 

És bár előbb ennek értelme volt, 

most már nincs. 

Xenofóbiás negyvenesek és a kibernetikai biztonság

Ki dobtam őt a facebook ismerőseim közül. Pedig a férje nagyon is kedves volt. Az autóban történt, miután megérkeztünk a hosszú 5 órás út után, éjfélkor az irodához. Kolléganők voltunk, viszont én már nem dolgozok ennél a cégnél. Történt ebben a cégben pár furcsaság.

Tehát az autóban, amely egy nagyobb autó volt, hogy 6 személy kenyelmesen elférjen benne, én ültem leghátul, a harmadik ülésen. Hátul már csak a cuccaink voltak, amelyeket a konferenciáról hoztunk magunkkal. Katalin az első ülésről megkért, hogy halásszak ki neki valamit a holmija közül:

- Hátul, ahol a fekete táska van, ott van alatta egy fehét táska, és azt az egészet, kérlek add ide nekem.

Sötét volt, hátra fordultam, amennyit a biztosnági öv megenged. A másik kettő kolléganő kuncogott valamin miközben én megpróbáltam megtalálni amit kérnek tolem.

- Ez úgy néz ki a fekete táska, itt valami cipő,... kezdtem körül írni a helyzetet. Erre a második sorban ülő Martina beszól nagy hangon röhögve:

- Mondd el neki inkább szlovákul, lehet hogy nem érti. Ha ha ha. Hogy is van szlovákul? "Taske"? Ha ha ha. "V taska?" és nevet magának, hogy milyen jó kis viccet mondott, az én számlámra. Ekkor már elegem lett belőle, hogy állandóan ez a liba beszólogat nekem. Mit képzel magáról? Megmerevedtem, lefagytam....

Egy másodpercben visszagondoltam arra ami idáig már történt. Például amikor dolgoztam a hotelszobában és zuhanyozni akartam menni, de megjelent ő. Előre engedtem, mert tudtam hogy siet, és ő ott az első szeretne lenni, mert ő az event-koordinator. Aztán beszólt nekem, hogy mit csináltam itt 2 óráig? Miért nem zuhanyoztam már le! Nem szóltam semmit.

Vagy amikor kérdeztem tőle mit tudnák neki segíteni, de csak grimaszkodott és nem mondott semmit. Aztán csak a nevemet hallom, hogy hol vagyok. De ha nem mondja mit akar, akkor honnan tudjam mit akar?

Vagy amikor az első este ültünk a vacsoránál és gondoltam megkérdezem mi a terv, hogyan fog kinézni a következő 3 napos konferencia. Mikor kezdünk mi, a rendezők, mi a teendő, mert én még nem voltam ilyen akción és nem tudom a csapat hogyan működik, mi a flow stb. Erre azt mondja:

- Neked már 6-kor késznek kell lenned.- és gúnyosan mosolyog rám. Megkérdeztem még egyzser komolysággal, hogy vegye észre valóban komunikálni szeretnék. Erre ugyanazt a gúnyos választ kaptam. Ekkor sem szóltam semmit. 

De itt az autóban, már tényleg elegem lett. 3 napot húztam, mindennap éjfélig, halgattam a beszólásokat, a lába az arcomban volt este, nem intézett nekünk normális szobát, ahogyan igérte, hajnali fél kettőkor a haját szárította,..kialvatlan voltam és elegem volt. Mindennek a tetejében anyukám othol beteg, és semmi kedvem sem volt itt lenni, és azt is tudom hogy a konferencia után jár le a 3 hónapos próbáidőm, és mivel tudom hogy nincs semmi a tervben a következő 3/4 évre ezért valószínüleg a munkámnak annyi ennél a cégnél. Tehát a motivációmmal küzdve, próbálom a maximumot kihozni a dologból, de ekkor már elegem lett. 

Rá néztem, és megszólaltam:

- És te a magyaron kívül, tudsz más nyelvet is?

Erre iszonyat csönd lett. Megdermedt a levegő. Láttam ahogy kijózanodik az eufóriájából. Mert az jól esett neki amíg a másikat a földbe döngöli, de amikor vissza szól neki a 158 cm-es kiscsaj, az már milyen? Mert ugye ő más nyelvet nem beszél. Az angolt úgy ahogy kipötyögi, de abban is én segítettem neki szó nélkül, mert se a szavakat nem tudja, se azt hogy mit hogy kell írni. Például amikor sms-t írt. És a munkában mindenki tudja, hogy mindent ami angolul van, átküld a Deniszának, az meg olyan kedves lány, hogy megcsinálja helyette az angol dolgokat. Megírja neki az e-mail, megfogalmazza az sms-t, stb...

Elegem volt már, mit csináltam én ennek a nőnek, aki majdnem negyven, hogy úgy viselkedik, mintha a megalázásból nyerne energiát! 

Aztán a Katalin közbe szólt és kedvesen próbálta menteni a helyzetet:

- Hisz tud angolul.

Erre senki nem mondott semmit. Tudtuk amit tudtunk. Közben megérkeztünk az irodához. Az autóban még a Martina megkérdezte a söfőrt, hogy akkor haza e dobját őtet. Kihangsúlyozva, hogy őt! Tegyem hozzá én fél úton lakom hozzá, de engem meg sem említ. Pedig tudja. Amikor megálltunk az autóval, megkérdeztem hogy akkor hogyan lesz a haza menetellel. Gondoltam hívhatnánk taxit, eleve a söfőrnek még 1 órát kell vezetnie a másik városig ahol Katalinnal laknak. Amennyiben pedig taxit kell hívni, az nem fog menni éjfél tájt olyan gyorsan, kell wifi az irodából, plussz a cég költségére két taxit felesleges lenne hívni.

Erre nekem ált kiabálni:

- Hívj magadnak taxit, nem is kell itt lenned. Vagy olyan ügyetlen vagy, hogy nem tudsz magadnak taxit hívni, ne legyél már ilyen kisgyerek. Nugodtan mehetsz, nem kell itt lenned.

Nem mondtam semmit és maradtam. Kiszedtem a dolgaimat, és vártam. Nem akartam vele veszekedni, aztán Katalin megszólalt:

- Szerintem már mindenkinek elege van, és fáradtak vagyunk.

Aztán segitettem nekik a cuccokat felvinni az irodába, és megkerestem Petra füleit. Elmeséltem neki, hogy szerintem hülyeség ez az egész, mert Martina felkapta a vizet, és mi egy irányba lakunk, ezért kérdeztem a dolgot. Nem szeretnék a cégnek többlet költséget okozni, ezért gondoltam, hogy Martinával jobb lenne közös taxival menni.

Az egésznek úgy lett vége, hogy amikor végül visszamentünk az autóhoz, Petra elmondta a söfőrnek hogy ha Martinát viszik akkor engem is vigyenek, mert fél úton lakom hozzá, és útközben van. Az autóban a Martina próbált normális lenni, de az csak színjáték volt. Ez a nő egy színjáték. Végül kitetettem magam a buszmegállón, onnét meg 10 perc gyalog haza.

...

Fura hogy ez a dolog még mindig forr bennem. Annyira rosszul esett. De nem csak ez. Voltak ott érdekes dolgok. Például hogy az egész csapatból (összesen 6 ember) csak én voltam beoltva. Erről sokszor ment a téma. Amikor Csehországba mentünk, akkor ők nem akarták magukat tesztelni. Petrán kívül hamisított tesztjük volt. Haza felé meg nem akartak a határon bejelentkezni. Ezért is keringtünk olyan sokat Brno után. Az egész úton annyira féltek attól, hogy mi lesz a határon. De a mobiljukat így is lemerítették, hogy ha ha ha, úgy sem tudunk így bejelentkezni. Mert azután 2 hétre karanténban kellene lenniük. A legjobban Martina vitte ebben a szót. Aztán rosszul tértünk el az úton, vissza tértünk Prága felé, majd rosszul tértünk el ismét, és Szlovákiába menet, végül osztrákon keresztül jöttünk. Ezért tartott olyan sokáig. Szerencséjük volt, a kis határon nem volt senki, tehát átszöktünk vissza az országunkba. 

Ebédjegyek. Ez is furi volt. Két hónap után már a főnöknőnél is rákérdeztem, hogy is van ez. Martina csak húzta a száját, hogy majd rendel. A főnöknő meg azt írta whatsupon:

- Az eddigi ebédjegyeidet kifizetem a fizetésedben, de csak azokért a napokért jár ebédjegy, amikor bent voltál az irodában. Home office napokért nem jár beédjegy.

Ez nagyon meglepett. Szóval amikor home office vagyok akkor nem kell ennem. Úgy tudtam, és mitán utána néztem, meg is győződtem róla, hogy ez így nem helyes. Nem szóltam akkor neki semmit, mert nem akartam vissza feleselni, és vártam egy normális pillanatot amikor esetleg beszélhetnénk. Plussz féltem hogy vissza tartja a fizetésemet, amely már így is késik. A kifogás az volt, hogy a könyvelő elment szabadságra pont akkor, amikor a fizetést kell küldeni. Hú,de eredeti.

Szóval egy ilyen cégnél dolgoztam. Semmi betanulási idő, csak rögtön csinálj mindent 100%-osan. Nem kell nekem már az ilyen. Érett nő vagyok, ilyen suttyó cégeket már megéltem, pár év és én is negyven leszek. Annyit dolgoztam, hogy a seggem fájt a széktől, és minden energiámat a munkába tettem bele Végül meg megkapom, hogy nem értem a nyelvet amit beszélnek. 4 nyevlen beszélek, sosem kritizálnák senkit, aki idegen nyelven beszél. Elfogadom az embereket, és próbálok segíteni nekik. Lehet túl kedves vagyok, kihasználtak már párszor. Tudom jól, hogy oda kell figyelnem erre. Azt tanultam most ebből a 3 hónapból, hogy nagyobb nemzetközi cégben szeretnék dolgozni, ahol nem akarják rögtön kifacsarni az embert és aztán eldobni. Ahol értékelik az ember sokoldalúságát és ahol a fizetés időben jár. Ahol az irodában ki lehet nyitni az ablakot és ahol nincs xenofóbiás környezet.

Mellesleg miért kibernetikai biztonság? Mert a konferencia témája ez, amelyet rendeztünk. Nagy cégekből jöttek CEO-k, CISO-k,bankokból, telco-ból, és a belépés drága volt a combo jegy 1000€, plussz te fizeted a szállásodat és a parkolást is. Valaki azt hinné, hogy ha ilyen nagy minőségű drága event-et gyártanak, akkor ott minden jó és magas minőségű. Hát nem. Sajnos mindenhol vannak parasztok.

Megj. A történetben szlovákul beszéltunk, és a magyarságomra szólt be a kolléganő. Viszont megcseréltem, hogy legyen értelme, mivel magyarul meséltem el.

Bal- jobb- bal.

 Hétfő. Nem bírok elindulni ottholról. Írok neki. 

-Szia, ma nem fog menni, át tehetnénk holnap 14:00-ra? bocsi a változásért.

-Szia, nem gond, de ma később se tudsz? Holnap nem érek rá, aztán szerdán 9, 11, 14, 16-kor lehetne.

Gondolkozok. Lépek. Buszra szállok. Elhagyom kisfalum. Búvölöm a mobilt.Beszélgetek magammal:

"Hisz úgyis felhúzták az agyad, legalább kiadod a dühöd. Mi mást akarsz ma csinálni? Otthol ülni? Unatkozni fogsz. Bár munkát kell kersned, és életrajzokat küldeni. Jó lesz a szerda.Mit agyalsz annyit? Eszel, mosakodsz, már nem leszel rosszul, jó lesz. Menjél ma.

- Oké, akkor ma jó lehet, de mikor? nekem leghamarabb 16-kor.

- 16-kor jó, felveszlek valahol 15:30-kor, oké? Vagy hagyjuk inkabb szerdára?

"Mi? Felvesz valahol? Nem is ismerem. Tudod, nem ülünk be idegenek autójába. Mi van ha valahova elvisz és ott hagy, holtan.És senki se tudja hol vagyok.Nem, nem ülhetsz be idegenek autójába...basszus, miért nem mondja meg hol az edző terem....basszus, basszus...nem vagy kisgyerek...de ő sportoló...nem is tudnák védekezeni...ugyanmár,...hisz napközben vagyunk, ne legyél már ennyire beszari. Mondta hogy nehéz elmagyarázni hol van.És kikerested neten, tudod hogy néz ki. ..igaz...na látod, akkor ha nem úgy fog kinézni ahogy a képeken akkor nem ülsz eb az autóba. ..igaz...nincs mitől félni, és amúgy meg kedves...jó-jó- de randin se ülök be idegenek autójába.....ach, mennyi félelem van benned, na írjál vissza neki, ne búvöld annyit azt a mobilt.

-Oké, a Napos utca 13-ban leszek. 

"Basszus, elküldtem. Bisztos meg fog gyilkolni. És de hülye vagyok, meg se köszöntem, csak simán elküldtem az üzit."

- Ok, rendben, megegyeztunk. Hívlak ha ott leszek.

-Köszönöm, alig várom.

"Na, még egy sms-t kellet pazarolnom 0, 33 centért, de nem vagyok parszt, tanítottak illemre."

- Lajk

"Micsoda? Lajk..oké...hát erre tényleg nem kellett volna sms-t pazalnia, de amugy kedves."

...és így mentem el THAI BOX egyzésre.

 

Otthol nagyon hatékonyan készültem fel, és kiderült hogy a kb 2 éve nem hordott "úristen, két éve!!" jóga cuccaimban kicsit máshogy nézek ki. Belevág a gumi a hasamba. Hurkácska. És milyen a seggem? Nagyobb..mindenképp nagyobb a hátsóm. De azértaz enyimé és ami az enyimé, azt szeressük.

Na, tiszta feketében, egyszercsak csorog a telefon, hogy itt van. Le megyek a tizenkettedik emeletrol. A liftben megint hív. Hát ja, míg lejutok az eltart kicsit. Aztán kint nézelődök...sehol senki. De aztan meglátok egy pasit, aki jön felém. Szájmaszkban!!! Mi a szent szar! Miért van rajta szájmszk? Nem látom ki ez...fiatal. Basszus, akkor most vegyek fel én is maszkot..pfff...közeledik. Mosolygok mint húsvéti tojás. Nézem őt és ő néz engem. Gondoltam megszólít. De nem...el megy melettem!!!! Basszuuuus, ez nem ő volt. Tiszta idétlenül érzem magam :)) megprobalom felhivni és jobban körbe nézek..erre rám integet valaki ugyanabból az irányból ahonnan az előző szájmaszkos jött. Ö az. és hál istennek, nincs rajta szájmaszk. És hál istennek nem látta hogy milyen bambán azt hittem az előző pasira, hogy ő az. Oda megyek hozzá, kezet rázunk, bemutatkozunk. Mondja hogy üljek be az autóba, addig ő telefonál még valamit. Kinyitom az autóajtót, és meglátom az autóban azt a marha nagy kupit. Marvel tőr meg mindenféle azonosítatlan szemét. Hátul gyerek üles. Akkor biztos nem psychopata. A kulcsán meg kulcstartó amiben egy nő meg egy kis fiú vigyorog. Huh, boldog család apa. Várok..aztán belül és elindulunk. Nyugissan vezet. Amúgy az autó nem egy musztáng, csak valami ócska agyonhasznált tragacs, de ez olyan normális emberként hat rám. Aztán kimegyünk Pozsonyból egyenesen a temetőig, ott betérünk a temetőhöz. "Basszki, mi ez, temető, én megmondtam, itt fog elásni"...egész úton beszélek, magamról, hülyeségeket, meg öt is kérdezem, de amúgy nem igen érdekel amit mond, inkább a temetőt meg az utat figyelem. Aztán leparkol és kinyitja az ajtót, és betessékel, és hátul az öltöző. Huuuh, megérkeztünk. Nagyon nem kell átöltöznöm mert már felkészülve jöttem, de azért megyek pisilni. A terem olyan mint egy szoba, van ott bár pult is 4 székkel, csap, díjak sorakoznak két vagy 3 polcon a falon. Gondolom mind az ővéi. Azt mondja ő is átöltözik. Aztán jön ki ilyen tipikus box rövidnaciban. Aranyos. De amúgy szegezzük le itt és most, nem az esetem. Szemüveges, sportos, kedves fiú, ennyi. Aztán rögtön neki kezdünk, mitán bekapcsolja az MTV-t.

Skunk Anansie: Weak. Imádom ezt a számot.

Elöszor ugrálok mint bakkecske, idiótán érzem magam, Tükör előttem..fuuu de utáltam jógán is a tükröt. Azt mutatja hogy bal-jobb-bal, célozzam a tükörben az államat. Idiótán nézek ki. Alapállás terpesz amugy, bal láb előbbre, kicsit kifordulva lábfejek. 

Bal-jobb-bal.

Hole: Celebrity skin. 

Ad nekem kesztyút! Pirosat! Történelmi pillanat hölgyeim és uraim. Én jobb és én bal kezem kesztyűben. Mint a filmekben: Jé já jó. Amikor rajtam vannak összeteszem öket. Nagyon menő. Rocky zene kellene...de kicsit lágyul az MTV...viszont nincs időm gondolkozni. Agy kikapcs. Bal jobb bal. Bal jobb bal. Láb csere, jobb előre. Oda megyünk a zsákhoz. Megmutaja, csinálom. Bal jobb bal, baljobbbal, baljbbal, bljobbl..huh hu. gyors vagyok...bal jobb bal.Váll közel a testhez.

így megy ez, mutat láb rúgást is. Mert a Thai box térddel és lábbal is rúg, nem csak üt, mint a klasszikus box. Felvesz magára ilyen védőket és aztán őt ütöm meg rúgom. Annyira jól esik. Annyira jól esik!

Beleteszem a dühömet, beleütöm magam abba a kemény zsakba. Bal jobb bal térd. Bal jobb bal, térd.Mi van ha megrúgom? Melyikjön, bal? Bal, jobb, bal, térd.

Amikor a térdet ütöd, akkor a bal láb kissé lábujjon állsz és kissé belefordulsz. Aztán sípcsonntal ütöm, azt kicsit magasabbra. Aztán sorozatokat ad nekem. Előre hátra szökkenünk. Majdnem olyan mint egy tánc. Már nem érzem magam kínosan.  Egyedül csinálom, pűfölöm a zsákot, aztán öt püfölöm, ez megy így.

Withney Houston: Run to you.

Mi ez a zene? Hova tünt a bal, jobb, bal rock zene.Azt mondja csináljak plank-ot. 30 másodpercet kibirok. Aztán fél percet ütöm így a zsákot, fél percet úgy. Kezdek fáradni. Próbálok lélegezni. Amikor ütsz akkor kell kiengedni a levegőt. A zene továbbra is nyálas romantikus. Nagyon fura kavalkád. Bal jobb bal és térd és romantika. A temető mellett. Bal jobb bal, és térd. Aztán Gugolásból rúgni, fú, rendesen kezd lemerülni az aksim.Gugol. bal jobb bal, rúg. Gugol, bal jobb bal, rúg. Aztán duplán.

Gugol, bal jobb bal, rúg, rúg. 

Gugol bal, jobb, bal, rúg..rúg.

A kesztyűnek egér szaga van.

Gugol bal, jobb, bal, rúg, rúg.

Plank.

Ketlbell. Megizzadtam. Elszédültem. De azért lengetem a kék kicsi ketlbellt. Egy, kettő, három, ..tíz. Szünet. Egyszercsak valami fura történik. Nem kapok levegöt. A tödőm mintha össze szorulna, és nem akarna lélegezni. Pánik roham érzés. Haaaah..haaaah...próbálok mélyen. De nincs levegö. Oda megyek az ajtóhoz, kell levegő. De kint sincs. Megijedek. Nem az oxigénnel van gond, hanem velem. Franklinre gondolok. Ö azt mondaná, hogy nyugodjak meg. Lélegezz- hallom ahogy beszél hozzám. Elkap a sírás. Miért akarok sírni? Nem mehet el az agyam. Körbe nézek, vissza a termre, és tudatosítom hogy ott van levegő, vissza tartom a sírást. Szól a romantikus zene az MTV-n. Valahogy átmegy. Nem is tudom mi volt ez. Lehet csak képzelődtem. Szünet után folytatom a ketlbelt. Kifáradtam. Szivem lüktet, és amikor leteszem ismét jön ez a szorongó érzés. Mintha össze akarná préselni a tüdőmet és a szívemet, és engem, és úgy mint egy müanyag összepréselő cucc, csinál belőlem egy kis kockát, ami könyebben elfér a világban. Úgy mint Wall-e csinálta a mesében. Pik pakk..nyomás. Nem kapsz levegőt, kocka vagy. Jön megint a sírás. Mi ez, mi ez, mi ez? Visszatartom. Nem bőghetek. Lélegezz...

A srác nem vett észre semmit, de elmondtam neki. Nem reagál semmit, csak neutrális. Azt mondja ha rosszul vagyok, tartsak szünetet. Hát szünetet tartok. Nem tudom hogy elájulni-e esne jól, vagy hányni. Hú de kínos mindkettő. De aztán átmegy. Folytatom a ketlbell kék szörnyeteget tartani, és csinálom amit mond. Nincs semmiféle további energia tartalékom. ...aztán sztrecsing.

Jupí, strecsing. Azt tudok, az jó, az nem fáj, kedvenc részem. 

És csapó: ennyi.

 

Big Montain: Baby i love your way

Endorfinok gyerteeeek. Szeretek mindenkit, olyan jó érzés tölt el. Bömböltetem otthol a szobában a zenét és közben zuhanyzáshoz vetközök. Megizzadtam ott rendesen. Ez jobb volt mint a jóga. Szeretem a világot. Minden rendben van. Mindenkinek írni akarok, hogy milyen boldog vagyok. De vissza tartom...még inkább magamban tartom ezt a csodát. Senkinek sem mondtam hogy hova megyek. Senkinek sem szóltam hogy a temető mellett, idegen férfi kocsijában, kitudja hová megyek ma. De túl éltem. És alig várom hogy elmondhassam. Hirtelen ötleteim vannak. Ezt le kellene írnom. Hát írok. Át teszem a jobb lábam a balon, és fáj a térdem. Fáj a hátam is már...érzem magam. Érzem hogy élek.

 

 

 A szerelmetnem lehet kikapcsolni

Bár csak lehetne,...

és akkor üres doboz lennék, amiből valaki ezelőtt evett.

Recyklálásra kidobva, összegyűrve, piszkosan.

De nem lehet,...szerencsére...

miért fáj mindig minden? miért fáj annyira mindig minden?

Buddhának lesz igaza. szenvedni jöttünk ide.

meghalunk.

az út a halálig szenvedés.

minek jönnek itt más dumával?

ennyi és kész..

tíz, húsz, harminc, negyven,...és eljön az is ami után már nincs szám..

hiába kiabálna a szád utánam, nem leszek.

és te sem leszel.

kivéve ha együtt leszünk..

ha te meg én mi vagyunk és nem vagyunk

amikor vagyunk

akkor megvagyunk

és az agyunk

nem 

jár

mert 

te

és

én

az

amit

már

nagyon

nagyon

nagyon

szenvedek.

HOGY MÁR ITT LEGYÉL!

Hülye lockdown

hulye bizonytalanság

hulye kételyek

benned

bennem

még a lekvárban is

sül a sütemény

majd kiveszem

kihül

és megkenem

és jó lesz.

Holnap ismét feljön a nap

és holnap ismét lemegy a nap.

ěs az éjszaka azt álmodom

itt vagy

és aztán majd tényleg itt leszel

és ez az egész vers...

csak egy emlék marad,

mint egy lencseleves amit tegnap ettél.

már nem is emlékszel rá.

elmúlt.

kész.

vég.

Megfigyelő vagyok

Színes levelek között papír ágyon,

hallgat a tér és hallgat az álom.

Csend.

Csepp.

Csepp.

Feltör, lehull, megszárad.

Majd a zene segít, párom!

láb nélkül menekülök messzire,

megoldást találtam az éhező ürességre

legalábbis azt hiszem.

Csepp.

Csepp.

Feltör, lehull, megszárad.

MIndenben jelen vagy, mert bennem vagy jelen,

csendben, zajban, űrbe zárva vagy kenyérre kenve..

hová menekülnél magad elől?

Csepp.

Csepp.

Feltör, lehull, megszárad.

Tudom a múltat és tudom a jövőt,

ami feltör és fáj az egyszer megszárad,

süss fel nap, fényes nap,

kertek alatt kislibáim megfagynak.